Click here for the English blog post.

5 év fejlődés – Vajon megérte?

 Öninterjú egy démoni apáca alkotójával

Miért döntöttél úgy, hogy újrarajzolod ezt a képet?

Mindig is vonzott a gondolat, hogy időnként visszatérjek egy-egy korábbi alkotásomhoz. Nem csak azért, mert érdekel, technikailag mennyit fejlődtem, hanem mert kíváncsi vagyok, hogyan látom ugyanazt a karaktert vagy koncepciót évekkel később. Egy kép nemcsak a technikai tudásomat tükrözi, hanem az akkori gondolkodásmódomat, érzéseimet is. Ez az apáca 5 évvel ezelőtt egy nagyon meghatározó alkotásom volt – sötét, misztikus, titokzatos. Most pedig úgy éreztem, hogy újra kell élesztenem, új megközelítésben.

Mi változott a két rajz között?

Szinte minden. Az első változatnál már ott volt az az atmoszféra, amit szeretek a munkáimban: egyfajta nyugtalanító elegancia, a horror és az esztétikum határán egyensúlyozó világ. De ha ránézek a mostani verzióra, látom, hogy mennyivel tudatosabb lettem a fény-árnyék használatban, az arc kifejezésében, a textúrák kidolgozásában. A második rajz mélyebb, részletgazdagabb és sokkal plasztikusabb. Az anatómiai pontosság is fejlődött, ami számomra nagyon fontos, mert szeretek az emberi test természetes formáiból kiindulni, mielőtt beleviszem a saját démoni stílusomat.

A különbség 2025 és 2020 között

Mit tanultál ebből az újrarajzolásból?

Azt, hogy a fejlődés csendben történik. Amikor napi szinten rajzolsz, gyakran észre sem veszed, mennyivel lettél jobb. Néha csak egy-egy részlet tűnik fel: egy árnyékolás, ami most pontosabb lett, egy vonalvezetés, ami természetesebben simul a papírra. De amikor évekkel később újraalkotsz egy régi rajzot, akkor látod igazán a különbséget. És ez egy nagyon erős visszacsatolás arra, hogy az idő, az energia és a szenvedély, amit a művészetbe fektetsz, nem vész kárba.

Mi jellemzi a stílusodat?

Mindig is vonzott a sötétebb, misztikusabb világ, de nem a klasszikus horror vagy a vérengzés miatt. Inkább az a finom feszültség érdekel, amit egy tekintet, egy mozdulat vagy egy atmoszférikus kontraszt tud kelteni. Szeretem, ha egy kép egyszerre szép és nyugtalanító. Ha van benne valami természetellenes, valami, ami nem illik a tökéletes harmóniába – egy apró részlet, amitől a néző elbizonytalanodik.

A fény-árnyék használatom is ezt tükrözi. Nem szeretem a lapos megoldásokat, inkább drámai kontrasztokkal dolgozom, hogy a karaktereim valóban éljenek a papíron. Az évek alatt megtanultam, hogyan lehet a finom tónusváltásokkal mélységet adni egy arcnak vagy egy gesztusnak, és ez az egyik legnagyobb fegyverem lett a történetmesélésben.

És ha már a fejlődésről beszélünk… van még más műved is, amit érdemes lenne megnézni?

Ó, természetesen! Ha tetszik ez a démoni hangulat, nézz körül a többi alkotásom között is. A rajzaimban mindig ott lapul egy kis történet, egy darabka abból a világból, amit folyamatosan építek. Ki tudja, talán ott lapul a következő kedvenc karaktered…

 Nézd meg a többi művemet is itt: 
Itt tudod megvásárolni 🛒
Itt követheted a munkásságom ✏

És te? Szoktad újrarajzolni a régi alkotásaidat? Vagy inkább továbblépsz, és mindig csak az újat keresed? Írd meg kommentben, kíváncsi vagyok!